Áldja meg az Isten azt az édesanyát Ki katonának neveli fel a fiát Húsz évig tartja világ pompájára Húsz év után adja fekete gyászra Szólnak ott az ágyúk, pengnek a kardok Szülőföldem, immár elbúcsúzok Éltem áldozom császár háborújáért Véremet kiontom az idegen nemzetért Hogyha a nagy Isten nem könyörül Vitézek közül egy sem menekül Áss, pajtás sírt az én kardhegyemmel Takard le a két szemem a szemfedővel Áldja meg az Isten azt az édesanyát Ki katonának neveli fel a fiát Húsz évig tartja világ pompájára Húsz év után adja fekete gyászra Viszik az magyar fiúkat a háborúba Keservesen sírhat minden édesanya Haza sem tér majd mindünk, ha hazatérünk Bosszúálló Isten, állj bosszút értünk Viszik az magyar fiúkat a háborúba Keservesen sírhat minden édesanya Haza sem tér majd mindünk, ha hazatérünk Bosszúálló Isten, állj bosszút értünk Börtönül borul ránk a nagy vadon Takarónk nyomor, nem az irgalom Az égre kiált fel minden csepp vérünk Bosszúálló Isten, állj bosszút értünk Nézz ki rózsám, a te ablakodon Most visznek ki engem a faluból Vess utánam utoljára egy pillantást Többet úgysem látjuk soha már egymást Viszik az magyar fiúkat a háborúba Keservesen sírhat minden édesanya Haza sem tér majd mindünk, ha hazatérünk Bosszúálló Isten, állj bosszút értünk Viszik az magyar fiúkat a háborúba Keservesen sírhat minden édesanya Haza sem tér majd mindünk, ha hazatérünk Bosszúálló Isten, állj bosszút értünk