Három nap jött fel az égre, három baljóslatú jel
Nehéz időknek nagy vitézi ragyogtak, lám, e földön fel
Lándzsa, kard és kopjatörés volt jó vitézlő oskola
Karddal védték így a békét, mezei legény és katona
Kevés oly vitéz termett a világra, mint Thury György
Hálával emlegette a pogánytól elgyötört föld
Két bősz sas közt, egyik sem jobb, szenvedett a nemzetünk
Híres vitéz, végváraink csillaga volt Ő nekünk
"Zöldítsétek egek hamar az erdőket
Hogy próbálhassuk már nyugodt fegyverünket!"
Szabad ország, vérrel vett béke
Utódainknak öröksége
Ezért küzdünk, ennek élünk
Pusztul, romlik nemzedékünk
Áldozatunk nem hiába
Fény derül majd a hazára
Beste pogánynak soha barátja nem voltam, nem leszek
Rongyos vitéz jómagam is, de mégis győzelmet veszek
Rajta legények, zsoldunk fogytán, csapjunk rájuk igazán
Víg örömmel, fegyverünkkel, forgolódjunk szaporán
Zöldüljön fel föld és erdő, adjon az ég most szép nyarat
Hadd forogjon hadi szerszámunk, ritkítsuk a pogányokat
Kontyos fejjel díszítjük fel végváraink kapuját
Hadd lássa meg, hadd tudja meg, eddig jöttél, ne tovább
Szabad ország, vérrel vett béke
Utódainknak öröksége
Ezért küzdünk, ennek élünk
Pusztul, romlik nemzedékünk
Áldozatunk nem hiába
Fény derül majd a hazára
"Zöldítsétek egek hamar az erdőket
Hogy próbálhassuk már nyugodt fegyverünket!
Ellenségeinkkel egyszer hogy kikeljünk
Török pogányokkal vígan megütközhessünk"
Szabad ország, vérrel vett béke
Utódainknak öröksége
Ezért küzdünk, ennek élünk
Pusztul, romlik nemzedékünk
Áldozatunk nem hiába
Fény derül majd a hazára
Szabad ország, vérrel vett béke
Utódainknak öröksége
Ezért küzdünk, ennek élünk
Pusztul, romlik nemzedékünk
Áldozatunk nem hiába
Fény derül majd a hazára