Hallom ma is egyre a zenét
Látom, szinte látom a szemét
Elmúlt, s ami elmúlt sose szép
Rágondolni mégis gyönyörűség.
Kislány a zongoránál
Fehérebb az orgonánál
Jaj, de szépen játszotta a Liszt-rapszódiát
Kislány kit úgy szerettem
Akit soha nem feledtem
Rabja voltam, mint egy kisdiák.
Csókja maga volt a szerelem
Lángolt, mint a hajnal Keleten
Napfény tűnik így el Nyugaton
Elfeledni én őt nem akarom.
Kislány a zongoránál
Fehérebb az orgonánál
Jaj, de szépen játszotta a Liszt-rapszódiát
Kislány kit úgy szerettem
Akit soha nem feledtem
Rabja voltam, mint egy kisdiák.
Láttam néhány nappal ezelőtt
Bizony ő rajta is fogtak az idők
Kócos fejű srácot vezetett
Rám nézett és gyorsan elsietett.
Kislány a zongoránál?
Ki fehérebb az orgonánál?
Aki szépen játszotta a Liszt-rapszódiát?
Kislány kit én úgy szerettem?
Akit soha nem feledtem?
S rabja voltam, mint egy kisdiák?
Rossz kedvűen mentem, az úton
Jobb lett volna nem látni, tudom
Nem tört volna össze az a kép,
Mely összetörten is oly gyönyörű szép
Kislány a zongoránál
Fehérebb az orgonánál
Jaj, de szépen játszotta a Liszt-rapszódiát
Kislány kit úgy szerettem
Akit soha nem feledtem
Rabja voltam, mint egy kisdiák.
Lállá...
Kislány kit úgy szerettem
Akit soha nem feledtem
Mindíg jó lesz emlékezni rá.