Ott állt a dombtetőn, oly magányosan Nem tudta, merre jár, s hogy éjszaka van Nem hallott ő már hangokat Nem érzett múló vágyakat Nem gondolt semmit sem Állt csendesen Körötte elmosódott már minden Ott állt a dombtetőn, mint a néma táj Bíborba öltözött a hajnalmadár A lába mozdult, oh, hová Elmenni messze bárhová Nem gondolt semmit sem Ment csendesen És lassan eltűnt a semmiben Ó, kerüld a dombtetőt, ne menj oda A völgyben van helyed, vár itt ezer csoda (É-é-éj) vár itt a zöld mező, jobb lesz neked Letörli itt a nap rólad a könnyeket (Jé-jé-jé) kerüld a dombtetőt, ne menj oda A völgyben van helyed, vár itt ezer csoda Vár itt a zöld mező, jobb lesz neked Letörli itt a dal rólad a könnyeket (Ah-ah-ah) kerüld a dombtetőt (ah-ah-ah), ne menj oda (Jé, héj-héj-héj) a völgyben van helyed, vár itt ezer csoda (Héj-héj-héj) vár itt a zöld mező (héj-héj-héj), jobb lesz neked Letörli itt a dal rólad a könnyeket (Oh-oh-ah) kerüld a dombtetőt (héj-héj-héj), ne menj oda (Aah) a völgyben van helyed, vár itt ezer csoda (héj-héj-héj) Vár itt a zöld mező