Sok éve rejti félhomály A vén polc korhadt deszkáján A két porcelán táncost Egy mozdulat, mely nincs tovább A néma vágy, mit kőbe zárt Egykor egy névtelen varázsló Kint az élet meg nem áll Őszre tél, tavaszra nyár Árad, zúg, de nékik nem hoz változást És csak a csend rezdül ott bent, mely csodát vár Ha még egy nyári éjszakán megszólal majd egy kismadár És a világ újra táncol ♪ Kint az élet hosszú ám Nékik egyetlen egy tánc a boldogság A két kis porcelán arc lángol Két szép elérte vágyát S ha egyszer egy nyári éjszakán fölzeng egy árva kismadár Az ő szívük már boldog Mindörökké boldog Már boldog