Óh-ej ♪ Nem zavar már engem a fény, becsukom a szememet Rég nem zavar már a szagom, az árok szélén pihegek Megiszom a magamét, a haverom fizetett Egy kört, én meg a másikat, nyomjuk a feleseket Ba-lá-lá-nia-bara-lá-lá-lej-lej-lá-lá-lej Lá-lá-lá-lá-lej-lá-lej-lá-lej-lá-lá-lá-lá-lá-lá-lá Lá-lá-lá-lej-lá-lej-lá Össze-vissza lidérckedünk a nagy éjszakába' Akkora lazák vagyunk már, szarunk a világba Hangos a zene, kezdődik a móka Indul a paraszt a városszéli diszkóba Ahol ordít a nép, hullik a vakolat Ordítom én is hangosan a szavakat Nem tudom, mit ugat az, aki beugat De lassan itt a hajnal, osztják a pofonokat Aztán csendben marad mindenki, nem éli senki a zajt Belül érzi, semmije nincsen, nem énekli hangosan már a dalt Csendben marad minden, nem tudja, csak sejti a bajt Sajnálja, de ő csak élni akart ♪ Titokban még bízok abba, lehet, hogy hiába Késdobáló kocsmát nyitok lent, Szicíliában Nem érdekel, hogy szipognak itthon majd a lányok Bort mérek az olaszoknak, tengerbe pisálok Minden reggel frissen veszem a halásztól a rákot És ha úgy tartja jókedvem, semmit nem csinálok Mondhatnám az élet túlságosan is jó De ebben a világban mindig a fajtám lesz az utolsó Mindig az utolsó Mindig az utolsó