Hány millió él, úgy ma, hogy mikor lefekszik este És a szemét lehunyja összerezzen minden apró neszre Mikor már épp elnyelné az álom Egyre ott találja magát újra s újra Vonat érkezik s ő a vágányon "Szóval ültem a fülkémben és rájöttem Hogy amióta munkába álltam Minden egyes napom rosszabb, mint az előző volt Ez azt jelenti, hogy bármikor találkozunk Az életem legrosszabb napja" Valami pszichiáter mondja meg, mit jelent Ha egy koncerttermet láttam álmomban Akkor rendezték át call centernek Minden arc tetszhalott, azt gondoltam rossz hecc lehet Amolyan kész átverés, de akkor jötték És a fejemre szigszalagozták a headsetet Nem tehettek kivételt velem sem A lelki terror később előbb a testi kényszer (türelem-türelem!) És a lakhatás is megoldódott éjjelre bezártak Enni nem ettem, de hát operátor ne beszéljen tele szájjal! Örüljön, hogy élhet nem!? Miért is "Hogy annyi szív hiába a semmiért" Füstöt ereget révedten A jövőben bajosan bízik, hisz a jelenének sem ura A bénultsága nem reuma Nincs mire ráébredjen A szemeim karikásak csontsovány az arcom Éjjel otthon forgolódok a munkahelyen állva alszom A tragédiám meg sem történt s lecseng Azonnal szinte és a többi néma csend Hány millió él, úgy ma, hogy mikor lefekszik este És a szemét lehunyja összerezzen minden apró neszre Mikor már épp elnyelné az álom Egyre ott találja magát újra s újra Vonat érkezik s ő a vágányon Az utcáról beszűrődő zaj, míg te feszülsz Felhőtlen jókedvre vall Egyedül sírsz sőt a világ nevet rajtad De ha nevetsz valakin aki sír A világ veled nevet ha-ha-ha