Első jelei csak ez év májusában kezdtek mutatkozni enyhe hadarás formájában
Sokan ezt még a mindig divatban lévő rap zene hatásának vélték
Így legközelebbi barátai is csak jópofaságnak találták a tüneteket
Benyomom az e betűt
Beton alap, készül a kézben lévő toll
Húz egy vonalat, abból kanyarít egy betűt
Majd ujjak követik, míg a papírra nem kerül a kész szöveg
És ha felvételbe kezdek, máris két verze
És ugyanannyi dupla sáv, ha jó a jel
Rögtön indítom és reppelek
Önfeledten arról, hogy ugyan felnőttem, de egy nagy gyerek vagyok
Tőlem ennyi várható, semmi több
Próbáltam másképp élni, de nem működött
Azóta nem is erőlködök, szabad gyakorlat van
A kötelező körök fogyatkoznak
Te csak ne követelőzz kölyök
Végezd el inkább a munkát, ha elkészül, akkor még egyszer
Hogyha a szándékom oly, hagyj minden egyebet lógva
És csak gyakorolj, egy nap értelmet nyer majd az egész
Folyamatos múlt, jelen, jövő idő
Folyamatos múlt, jelen, jövő idő
Folyamatos múlt, jelen, jövő idő
Az összes eltárolt elem, most hívom elő
Folyamatos múlt, jelen, jövő idő
Itt az összes eltárolt elem, most hívom elő
Valójában mindent súlytalan, elfér kis helyen
Ezért mondom: a mindenséget képviselem
Tágítom a szűkebb tó körök
Otthon lehet a szigeten a hajótörött
A víz kivetett, pedig el is nyelhetett volna
Ilyen alapon van talán az embernek dolga
Itt pillanatokban egy folyamatos múlt, jelen, jövő idő
Folyamatos múlt, jelen (folyamatos múlt, jelen, jövő idő), jövő idő
Folyamatos múlt, jelen (folyamatos múlt, jelen, jövő idő), jövő idő
Az összes eltárolt elem (folyamatos múlt, jelen, jövő idő), most hívom elő
Borsodban születtem, és fel Angyalföldön nőttem
Walkman-em volt és kazettám, na meg feltűnően bő nadrágom
Bontatlan az összhang a világ, s én közöltem már, hogy boldog elhülyültség
De az idő kizökken, s én leszámolásba kezdtem
A kényszer képzetekkel, s egyszer mind munkába fogtam
Amúgy kábé egy évtizeddel csúszkálva csak ettem magam
Hogy újéves stopba most nem lennék biztos benne
Hogy jobb később, mint soha, mi vagyunk a későn érők
Hosszú éj sötét éjjel után a hajnal
S a saját lelki békét magunknak alapoztuk meg
Másokon már nem múlhat, persze túl a mennyen és a poklon belül
A háborúnak halleluja vége van már
Nem pók az ember, csak hülye, ha fel-alá rohangál
Haszontalan telt mennyi éved, azokat ne számold
Itt az út előtted, szabad vagy, minden teher lehullt a vállról
Folyamatos múlt, jelen, jövő idő
Folyamatos múlt, jelen, jövő idő
Folyamatos múlt, jelen, jövő idő
Az összes eltárolt elem, most hívom elő
Folyamatos múlt, jelen, jövő idő
Itt az összes eltárolt elem, most hívom elő
Valójában mindent súlytalan, elfér kis helyen
Ezért mondom: a mindenséget képviselem
Tágítom a szűkebb tó körök
Otthon lehet a szigeten a hajótörött
A víz kivetett, pedig el is nyelhetett volna
Ilyen alapon van talán az embernek dolga
Itt pillanatokban egy folyamatos múlt, jelen, jövő idő
Folyamatos múlt, jelen (folyamatos múlt, jelen, jövő idő), jövő idő
Folyamatos múlt, jelen (folyamatos múlt, jelen, jövő idő), jövő idő
Az összes eltárolt elem (folyamatos múlt, jelen, jövő idő), most hívom elő